Búcsúzunk az Országos Szlovák Önkormányzat egykori elnökétől, Fuzik Jánostól

2022.09.08.

Búcsúzunk az Országos Szlovák Önkormányzat egykori elnökétől, Fuzik Jánostól

Szeptember 7-én, 64 éves korában váratlanul itt hagyott bennünket az Országos Szlovák Önkormányzat egykori elnöke (1999-2014), Fuzik János. Elnökségének ideje alatt került sor a magyarországi szlovákok kulturális autonómiájának, önkormányzatunk intézményrendszerének megalapozására. Magyarország újkori történetének első szlovák parlamenti szószólójaként és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága első elnökeként (2014-2018) meghatározó szerepet vállalt ezen új intézmény működési kereteinek kialakításában, a mindennapi életünket meghatározó jogi környezet formálásában. Nevéhez fűződik a közszolgálati Magyar Televízió szlovák adásának elindítása is (1983). 2020 óta Magyarország eszéki főkonzuljaként tevékenykedett.


Tisztelettel emlékezünk egykori elnökünkre! Nyugodjon békében!

 

Fuzik János Kesztölcön született 1957. október 10-én. A budapesti szlovák gimnázium elvégzése után Pozsonyban folytatta tanulmányait. A Comenius Egyetem Bölcsészettudomány Karán szerzett újságíró diplomát. Hazatérése után a Ľudové noviny (Népújság) című szlovák nyelvű hetilapban helyezkedett el (1981-1982). Ezt követően 16 éven keresztül dolgozott a Magyar Televízió szegedi Regionális Stúdiójában, ahol alapítója volt a Naša obrazovka (A mi képernyőnk) című szlovák nyelvű magazinnak (jelenleg Domovina).


A Magyarországi Szlovákok Szövetsége alelnöke és a Szegedi Szlovákok Szervezete alapítója volt.


Az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) elnöki tisztségét 16 éven keresztül, 1999-től 2014-ig töltötte be. Ez alatt az idő alatt az OSZÖ fenntartásába kerültek a kéttannyelvű szlovák iskolák, létrejött a szlovák intézményrendszer. 2014-ben megválasztották a magyarországi szlovákság parlamenti szószólójának, majd a Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnökének. Ezt a tisztséget 2018-ig töltötte be. 2020-ban nevezték ki Magyarország eszéki főkonzuljává.


Dokumentaristaként is aktív volt. Dokumentumfilmjeiben a hétköznapi emberek, szénégetők, mészégetők, a zempléni drótosok életét, sorsát dolgozta fel. Több, mint 20 filmet készített, melyek többsége szociológiai, történelmi vagy ismeretterjesztő jellegű. Legjelentősebb dokumentumfilmjei a három részes Kesztölci krónika, vagy a csehszlovák-magyar lakosságcserét feldolgozó kétrészes Mať volá (Hívó szóra), melynek első részét túlnyomórészt Magyarországon forgatták. A második rész azoknak a szlovákoknak a sorsát követi nyomon, akik Dél-Szlovákiába, vagy a Szudéta vidékre kerültek. A film a szlovákiai Čadca nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválján, az ETNOFILM Fesztiválon 1996-ban elnyerte a fesztivál egyik fődíját.


2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2018-ban Nemzetiségekért Díjban részesült.

 

VISSZA